Vegyük a következő gondolatkísérletet: holnaptól senki sem vállal gyereket.
A magánnyugdíj-befizetések megmaradnak, sőt, emelkednek, hiszen az embereknek nem kell gyerekre költeni. Ötven év múlva kapunk egy csodálatos országot, senki sem dolgozik benne, de mindenki élvezi évek alatt félretett pénzét, és boldogan él, amíg meg nem hal. Nagyon nem életszerű: ki vezeti a repülőt, amivel a nyugdíjasok nyaralni mennek, ki ül a pénztárban, amikor a nyugdíjas vásárolni megy?
Nyugdíjat kizárólag egyféleképp lehet teremteni: úgy, hogy öregkorunkban gyermekeink részben nekünk dolgoznak. Minden más illúzió. A magánnyugdíjpénztár egy olyan piramisjáték, ahol az előző generáció felhalmozott vagyonát eladja a következőnek, akik ezért cserébe hajlandóak eltartani őket. Azért hívom piramisjátéknak, mert a következő generáció eddig mindig számosabb volt, mint az előző. A történelemben most először fog előfordulni a fejlett államok nagy részében, hogy a következő generációban kevesebben lesznek, és a jóég tudja, pontosan mivel fog ez járni. Ha egy országban csak nyolcmillióan vannak, a lakások például nyilvánvalóan nem érhetnek annyit a lakosság igényeitől kevésbé függő értékekhez képest sem, mint amikor tízmillióan voltak.
Pro és kontra
A magánnyugdíj intézményének két fő előnye van. Egyrészt mindenki saját szakállára gyűjtögeti, tehát nem fordulhat elő, hogy egy gazdagabb befizető pénzéből egy szegényebbét pótoljuk ki. A másik, hogy elvileg szeparáljuk a nyugdíjakat az államháztartástól, így a kormány nem kell szembenézzen azzal az örök dilemmával, hogy költségvetési döntéseivel hogyan kezelje a generációs szembenállást (nyugdíjak vs. valódi befizetők érdekei).
Hátránya az, hogy túsza a háttérben zajló gazdasági-politikai folyamatoknak. Mi történik, ha háború, válság vagy egy felelőtlen kormány elviszi a befektetéseket? Ne felejtsük el, hogy ez Magyarországon az elmúlt száz évben kétszer történt meg.
Akár az is előfordulhat, hogy a piramisjáték összeomlik. Ennek jelei már láthatóak. A magánnyugdíj-pénztárak lényege az lenne, hogy évtizedek alatt a hozamokkal együtt egy normális havi összegre tornásszuk fel azt az apró százalékot, amit befizettünk. Ehhez a pénztár államkötvényeket és részvényt vásárol, pénzből pénzt csinál. Az aktuális valóság viszont az, hogy pl. Japánban, ami a leginkább elöregedő nyugati jellegű társadalom, a kamatok húsz éve 0%-on állnak, a részvények pedig nagyjából ugyanannyit érnek, mint huszonöt éve. A modell nem működik, és ez Magyarországon is evidens a magánnyugdíjpénztári számlákat nézegetve. Nagy részben ezért a kormány is felelős, ami az elmúlt években időnként kötelezően előírta a nyugdíjpénztárak portfóliójának elemeit, például azt, hogy részvényeket 40%-ban kell tartaniuk, vagy magyar államkötvényeket kell vásárolniuk. A mozgásterük leszűkült, a részvények összeomlottak, a magyar államkötvények értéke pedig amúgy is annak függvénye lesz, hogy ki és mennyit fog dolgozni ebben az országban negyven év múlva.
Megoldások?
A fenti okok miatt a magánnyugdíjpénztárt nem tartom jó ötletnek egy csökkenő lélekszámú országban, legalábbis a jelenlegi formájában és szabályozással biztosan nem. Ugyanakkor azt sem tartom igazságosnak, hogy ha már elkezdtük, akkor ezt a vagyontömeget az állam mindenféle tisztességes kompenzáció nélkül lenyúlja.
Magyarország van annyira xenofób, hogy egy angol vagy francia mértékű bevándorlási hullám elképzelhetetlen. Hosszú távon marad a Bismarck előtti klasszikus modell: a fiatalabb családtagok támogatják az öregeket. Ha nincs fiatalabb családtag, marad a saját vagyon, ha az sincs, a közösség kegyelemkenyere. De miért ne lehetne ezt valahogy intézményesíteni? Durván ez úgy nézhetne ki, hogy az állami nyugdíj az illető gyermekei által befizetett adó függvénye. Ez motivál jó minőségű gyerekek létrehozására, és senki sem csap be senkit: az állampolgár tökéletesen tisztában van azzal, hogy nyugdíja gyermekein múlik, és a felelősség könnyen érthető, kézzelfogható. Természetesen bonyolult kompenzációs rendszer kellene igazságossá tegye, és persze továbbra sem lenne muszáj ebből a rendszerből nyugdíjat szerezni: lehet vagyont is gyűjtögetni saját szakállra, de ebben az esetben a vagyon kockázatát a magánszemélynek kell állnia. De aki úgy számít, hogy jól kereső, sikeres gyerekei lesznek, választhatja a nagyobb biztonságot adó "családi" formát.
Trükkök százai
Sokan leírták, hogy a kormány jelenlegi intézkedése a befizetések visszatartásáról tulajdonképpen adóemelés. Továbbmennék: a befizetésekből a nyugdíjpénztár javarészt magyar államkötvényt vesz, ami a költségvetési hiányt finanszírozza. Jövőre például kb. 180 milliárd forintról van szó. Mi is történik lényegében? A kormány ugyanúgy hozzájut ehhez a pénzhez, csak nem kell kamatot fizetnie, és az összeg befizetésként és nem hitelfelvételként jelenik meg a kimutatásokban. Ócska könyvelési trükkről van szó, amivel a GDP nagyjából 0.5-1%-ával lehet csökkenteni a hiányt. Papíron.
